Publikálás: 2024. 01. 14.
Szerző: Vad Marianna (kiegészített adatokkal)
Sokan, ha megpillantanának egy moszkvai őrkutyát, egyből rávágnák: “nini, egy bernáthegyi!”. De nem. Bár küllemben nagyon hasonlít rá, azért ha jobban megnézzük, mégsem teljesen azonosak, sőt! A moszkvai őrkutya bár egyharmad részt a bernáthegyiből van kitenyésztve, a kaukázusi juhászkutya és az orosz foltos kopó vére is az ereiben csörgedezik ennek a nem mindennapi kutyafajtának.
Persze már a neve is sejteti mind a származási helyét, mind a funkciót, amire kitenyésztették, de azért mégis elmondjuk, hogy a moszkvai őrkutya a Szovjetunióból származik. Tehát nem egy ősi faj, az első példányok a 20. században jöttek a világra.
A Szovjetunió irányítói a világháború után úgy döntöttek, olyan új kutyát tenyésztenek ki, melyben megvan a megfelelő bátorság ahhoz, hogy kiváló őr válhasson belőle, bizalmatlan az idegenekkel szemben, a saját gazdájáért viszont a tűzbe menne. Ennek a “frankensteini” kísérletnek pedig a Moszkva melletti Vörös Csillag katonai telepen kezdtek neki.
Míg azonban a klasszikus műben Frankenstein doktor egy, az emberek számára iszonyatos küllemű szörnyeteget hozott létre, az orosz szakembereknek sikerült egy igen megnyerő megjelenésű ebet alkotni, aki mint egy tökéletes szovjet katona, jellemben is hozta, amit elvártak tőle.
A II. világháborút követő nélkülözés és a megugrott bűnözés miatt a szovjetek olyan kutyára volt szükségük, aki jól bírja az akár -30, -40 Celsius fokos hideget is, jól alkalmazkodik a különféle körülményekhez (például raktárak, telepek, vasutak vagy munkatáborok), valamint aki a gazdájára bármely körülmények között hallgat, nem pedig ösztönösen, a parancsot meg nem várva intézkedik, mint például a kaukázusi juhászkutya vagy a dél-orosz juhászkutya.
A moszkvai őrkutya kitenyésztése során a kaukázusi juhászkutya kitűnő őrző-védő tulajdonságait, a bernáthegyi hidegtűrő képességét, bölcsességét és gazdaközpontúságát, valamint az orosz foltos kopó elsőrangú szimatát ötvözték. Eredeti orosz neve: "moszkovszkaja sztorozsevaja" [5].
A hím példányok marmagassága 68 és 78 cm között mozog, míg a nőstényeké 62 és 72 cm közötti. Ideális súlyuk 50 és 70 kg között van. Feje nagy, fülei a fejhez simulnak, szeme sötétbarna. Teste masszív felépítésű, erős csontozattal és izmos nyakkal, hát és mellkas széles és domború. A szőrzet színe általában vörös és fehér, jellegzetes fehér csíkkal a homlokon [1] [3].
Szőrzetének ápolása heti egy-kétszeri kefélést igényel, különösen vedlési időszakban. Fürdetni csak indokolt esetben szükséges, kímélő sampont használva. Füleinek tisztántartására és fogai ápolására is figyelni kell. Lakásban való tartása nem ajánlott, inkább tágas kertben érzi jól magát, ahol árnyékos helyet és hűsölési lehetőséget biztosítunk számára [1].
A moszkvai őrkutya bátor, hűséges és kiváló őrző-védő tulajdonságokkal rendelkezik. Idegenekkel szemben bizalmatlan, de gazdájához ragaszkodik. Jól tűri az időjárás viszontagságait, és intelligenciája miatt könnyen tanítható, de erős kezű, következetes gazdára van szüksége [3].
Az első moszkvai őrkutya 1986-ban került Magyarországra, Koós János tulajdonában. Azóta több magyar tenyésztő foglalkozik a fajtával, és a Karakán Klub a MEOESZ-szel szerződött fajtagondozó szervezete [4].